A joghurt története!
Joghurtot már az óta fogyaszt az emberiség, amióta tejet is – úgy közel hat-hétezer éve. A tejből – hűtőszekrény híján – spontán alakultak ki a savanyú tejtermékek. A joghurt szó török eredetű, a savanyú tejtermékeket yogurutnak hívták. A törökök anno rengeteg joghurtot fogyasztottak – manapság is kedvelik –, és már a hódító hadjáratok idején biztosan ismerték az egészségre gyakorolt több tucatnyi jótékony hatását is.
A 20. század elején egy orosz biológus, Ilja Mecsnyikov kutatásai – amelyekért Nobel-díjat is kapott – bebizonyították, hogy a joghurtban található élő kultúrák és az úgynevezett jó baktériumok megakadályozzák a bélben a toxikus anyagok elszaporodását. A felfedezés után a joghurtfogyasztás Európa-szerte nagyon népszerű lett. Legújabb kutatások szerint az élő baktériumkultúrás táplálékok fogyasztásának egészségügyi szerepe három csoportba osztható:
gátló szerep (megakadályozza egyes betegségek kialakulásának kockázatát),
tisztító szerep (megtisztít a toxikus anyagoktól),
karbantartó szerep (egyensúlyban tartja a bélflórát).
A rendszeres joghurtfogyasztás tehát karbantartja, „egyensúlyba hozza” az emésztést, erősíti az immunrendszerünket és pl. koleszterinszint-csökkentő diéta részeként, segíti annak sikerességét is.
Napjainkban a nagyipari gyártás az, amely sajnos a joghurt legfontosabb és legegészségesebb alkotóelemeit rombolja. Ha egy boltban kapható joghurt dobozán feltűnően hosszú eltarthatósági időt tüntetnek fel, joggal gyanakodhatunk. Ha hűtés nélkül nem púposodik fel a doboz, nem készülődik felrobbanni, akkor bizony több benne a tartósítószer és a káros adalékanyag, mint az élő kultúra. Az ilyen joghurtban magas hőkezeléssel elpusztították az élő joghurtkultúrát, és vele együtt minden áldásos hatását is.
Joghurtot már az óta fogyaszt az emberiség, amióta tejet is – úgy közel hat-hétezer éve. A tejből – hűtőszekrény híján – spontán alakultak ki a savanyú tejtermékek. A joghurt szó török eredetű, a savanyú tejtermékeket yogurutnak hívták. A törökök anno rengeteg joghurtot fogyasztottak – manapság is kedvelik –, és már a hódító hadjáratok idején biztosan ismerték az egészségre gyakorolt több tucatnyi jótékony hatását is.
A 20. század elején egy orosz biológus, Ilja Mecsnyikov kutatásai – amelyekért Nobel-díjat is kapott – bebizonyították, hogy a joghurtban található élő kultúrák és az úgynevezett jó baktériumok megakadályozzák a bélben a toxikus anyagok elszaporodását. A felfedezés után a joghurtfogyasztás Európa-szerte nagyon népszerű lett. Legújabb kutatások szerint az élő baktériumkultúrás táplálékok fogyasztásának egészségügyi szerepe három csoportba osztható:
gátló szerep (megakadályozza egyes betegségek kialakulásának kockázatát),
tisztító szerep (megtisztít a toxikus anyagoktól),
karbantartó szerep (egyensúlyban tartja a bélflórát).
A rendszeres joghurtfogyasztás tehát karbantartja, „egyensúlyba hozza” az emésztést, erősíti az immunrendszerünket és pl. koleszterinszint-csökkentő diéta részeként, segíti annak sikerességét is.
Napjainkban a nagyipari gyártás az, amely sajnos a joghurt legfontosabb és legegészségesebb alkotóelemeit rombolja. Ha egy boltban kapható joghurt dobozán feltűnően hosszú eltarthatósági időt tüntetnek fel, joggal gyanakodhatunk. Ha hűtés nélkül nem púposodik fel a doboz, nem készülődik felrobbanni, akkor bizony több benne a tartósítószer és a káros adalékanyag, mint az élő kultúra. Az ilyen joghurtban magas hőkezeléssel elpusztították az élő joghurtkultúrát, és vele együtt minden áldásos hatását is.